Október 27-én Budapestre, az MVM Dome-ba is beköltözött Katy Perry futurisztikus világa, azaz a The Lifetimes Tour elnevezésű koncertsorozata. A közel két és fél órás műsoridő alatt az énekesnő a kijelzőkön videójáték-szereplőként küzd a bolygó megmentéséért, s mindeközben egy másik küldetésében úgy jár sikerrel, hogy egyszerűen csak önmagát adja.
Azt már a cikk elején szeretném töredelmesen bevallani és leszögezni: nem erősítem a KatyCats-tábort, azaz a hardcore Katy Perry-fanok csapatát, mégis azt érzem,
a most 41 éves énekesnő legismertebb dalai egy kicsit mindannyiunk életét végigkísérték az elmúlt évtizedekben.
Lehet, hogy a boltban vásárlás közben, előfordulhat, hogy egy buliban remixelve, talán egy lagziban, akár a buszon ülve a rádióból, de biztosan mindannyian rengetegszer hallottuk az olyan népszerű számait, mint az I Kissed a Girl, a California Gurls, a Hot N Cold, az E.T., a Dark Horse, a Firework vagy a Last Friday Night (T.G.I.F.), hogy tényleg csak néhányat említsünk a sok közül. Engem például a Teenage Dream dal azonnal visszarepít fejben azokra a többórás vonatutakra, amelyeken Debrecen és Budapest között ingáztam, mert ezzel a számmal a fül(es)emben néztem ki az ablakon, és hagytam elkalandozni a gondolataimat. Katy Perry az az ikonikus előadó, akit egyszer mindenképpen látni, hallani szerettem volna élőben, és erre szerencsére volt is lehetőségem, mivel hazánkba is elhozta koncertsorozatát.
Az interjúiban „kerekeken guruló Disneylandként” hivatkozott a turnéjára, ami bizony – legyünk őszinték – kezdetben egy kicsit el volt átkozva. Hiszen a zenei karrierje helyett hosszú hónapokon át inkább a magánéletére (pontosabban a szakítására Orlando Bloommal), továbbá arra irányult a reflektorfény, hogy egy csak nőkből álló legénységgel együtt felrepült a világűrbe, és az utóbbi döntésével eléggé megosztotta a közvéleményt. Ennek ellenére
Budapesten közel tizenhatezren vártak rá az MVM Dome-ban,
Katy pedig egy több mint kétórás, látványosan mozgalmas show-val ajándékozta meg a rajongóit. Világsztároktól példátlan módon extra figyelmet fordított arra is, milyen üzeneteket próbálnak neki átadni a fanjai a táblákon, feliratokon keresztül. Így rendezett egy rögtönzött gender reveal party-t is a színpadon egy párnak, akik arra kérték őt, leplezze le születendő gyermekük nemét a koncert alatt.
Az énekesnő az interjúiban kifejtette azt is, ez a turné számára egy lehetőség arra, hogy hálát adjon a rajongóinak, teret adjon a nosztalgiázásnak, a kapcsolatteremtésnek, felhívhassa őket a fektetett nyolcasban, azaz a végtelen jelében végződő színpadra. Továbbá ünnepelje a KatyCats-közösséget, és persze a saját személyes fejlődéséről is szeretett volna mesélni, arról, amin keresztülment az utóbbi időben. Egy biztos:
akit Budapesten felszólított maga mellé, az leírhatatlan élményekkel, emlékekkel távozhatott,
mert Katy senkit nem engedett vissza szelfi és ölelés nélkül a helyére – ráadásul mindenki a VIP-szekcióba léphetett vissza az eredeti, kevésbé előkelő helyéről.
Katy egyébként egy pillangóhoz hasonlítja jelenlegi énjét, aki Orlandóval közös lánya, Daisy Dove születése után kelt ki a bábjából, és kapott szárnyakra. A lepke, a repülés mint szimbólum fontos szerepet töltött be a koncertsorozatának sci-fi látványvilágában. Kezdjük ott, hogy a sztár ketrecbe zárva emelkedett ki a színpadi árokból az első számra, hogy aztán szabaddá válhasson és VALÓBAN szárnyalhasson. Utólag az szinte már apróságnak tűnt, hogy huzalokkal a magasba repítették, ahol simán szaltózott vagy fejjel lefelé énekelt. Vagy
végignézhettük, hogy a Roar című dala alatt konkrétan egy pillangó hátán ülve szállta be az MVM Dome mennyezetét.
Amikor pedig fellépőruhát cserélt a sessionök között, egy videójáték főszereplőjeként, a KP143 nevű (a legutóbbi, 143 című albuma után szabadon) hősnőként láthattuk őt a kivetítőn, aki a pillangók megmentéséért harcolt a 2043-ban uralkodó mesterséges intelligenciával, mert az AI „Mainframe” nagyúr magának akarta a bolygó lepkepopulációját.
Sőt, a futurisztikus kalandba mi is beszállhatunk a technológia segítségével, mert a show egy pontján (a „Choose your own adventure”-szekcióban) QR-kód segítségével szavazhattunk arról, milyen számot szeretnénk hallani a következő percekben, de míg a telefonunkat pörgettük, ő maga élőben is kérdezgette a résztvevőket, egyfajta kívánságműsort tartott. A magyar közönségnek az Unconditionally és a Legendary Lovers dalokat adta elő, majd kiemelte, senki ne alkudjon meg, mert
mindannyian megérdemeljük azt a bizonyos legendás nagy szerelmet.
De tulajdonképpen a szeretet az, amivel KP143 végül legyőzi a mesterséges intelligenciát is, hiszen, ahogyan a hősnő kimondja, neki soha nem lesz meg az a valami, ami nekünk megvan: szíve. „A narratíva mindig a szeretet, a saját hangunk megtalálásáról szól, és egy reményteljes jövőről ebben a bizarr időszakban. Mi értelme ennek az játéknak, amit életnek hívunk? Miért vagyunk itt? Azért, hogy szeressünk és kapcsolódjunk” – foglalta össze a Varietyben koncertsorozata legfőbb üzenetét.
Apropó érzések! A 2008-ban megjelent One of the Boys című lemezzel berobbanó Katy feltette nekünk a nagy kérdést: „Még mindig kedveltek engem? Öreg vagyok, 41 éves.” És bár a nézők száma, a taps, a sikítások nyilván megválaszolták dilemmáját, és gyorsan korrigálta magát, hogy ennyi idősen is lehet csodás, én azt hiszem, talán mégsem ezek a (kicsit száraz) tények azok, amelyek meggyőzték őt erről. Hanem például az, hogy kiszúrt a közönségben olyan, unikornisruhában bulizó kislányokat, akik a kérésére felmentek a színpadra is, s így kiderült, alig tízévesek. Klisé, nem klisé, ez a pillanat az, ami igazán megmutatta, Katy Perry ideje egyáltalán nem járt le:
generációk nőttek és nőnek fel most is a dalain, az életművén, amit a The Lifetimes Tour is ünnepel.
Beszélni természetesen nem mernék a nevében, de talán nem tévedek óriásit, ha azt mondom, az anyaság óta szárnyaló sztárnak ez most a létező leghatalmasabb bók, amit kaphat. Szóval
míg a fénykarddal is harcoló KP143 megmentette a világot, addig Katy Perry korosztályokat hozott össze,
és emlékeztett minket arra, hogy merjünk álmodni, kiszakította a közönséget pár órára a valóságból (amire nagy szükségünk van manapság). Velünk együtt élvezte, hogy az olyan ikonikus dalok, mint a 2010-ben kiadott Firework, tizenöt év elteltével is sokat jelentenek nekünk, nem véletlenül tartogatta azt a show fináléjára. Ráadásul a számhoz Budapesten forgatta a videóklipet, úgyhogy képzeletben egy kicsit összekacsinthattunk vele, mikor ezt megemlítette. Majd hozzátette: „nem számít, mit mond az internet, mert ez itt a valóság”. A záróüzenetét persze sokféleképpen értelmezhetjük, én például úgy, hogy mennyire jó látni az élő zene (közösségteremtő) erejét, azt, hogy abban a korban, amikor a közösségi média, a ChatGPT sajnos izolálhatja az embereket, még mindig rengetegen vannak, akik nem akarnak csupán a virtuális térben létezni – kapcsolódni akarnak, ahogy Katy is a rajongóival. GGWP KP143, Good Game, Well Played! Szép volt, Katy Perry, igen, még mindig szeretünk.
Katy Perry: The Lifetimes Tour, MVM Dome, Budapest, 2025. október 27.
Borítókép és fotók: Fractions of my POV, a Live Nation Facebook-oldala
